Bővebben ITT!
Elváló igekötős igék Bepakolni - einpacken (ájnpákken) Én bepakolok egy könyvet - Ich packe ein Buch ein. Nagyon egyszerű ahogy a fenti mondatban is észrevehettétek! Az igét a megfelelő módon ragozod az elváló igekötő pedig a mondat végére kerül! Megmutatom még 2x. Elaludni - einschlafen (ájnsláfen) Én elalszom - Ich schlafe ein. Mi elalszunk - Wir schlafen ein. Bevásárolni - einkaufen (ájnkaufen) Én ma bevásárolok - Ich kaufe heute ein.
Igekötőknek nevezzük azokat a szavakat, amelyek módosítják az ige jelentését. A magyar nyelvben sok esetben csak árnyalatni különbségekről van szó, de teléjesen új jelentést is kaphat. [Akár pluszban is az eredeti mellé. ] ül » beül, leül, elül (vhonnan vagy valamilyen madár) fut » befut, elfut, kifut (vhonnan vagy pl. a tej a fazékból) fog » megfog, elfog (elkap), hozzáfog (elkezd) Azért is emeltem ki az elül igét, mert már itt is látszódik, hogy nem minden esetben egyértelmű a helyzet nálunk sem. Hiszen ha költeni kezd a tyúk, akkor nem a fészekről ül el máshová, hanem éppen hogy ülve marad. Egy adott igekötős szó két jelentése tehát szinte teljes ellentmondásban is lehet, de ez nekünk - magyar anyanyelvűként - nem tűnik fel. A német igekötők nem feleltethetőek meg egy az egyben a magyar igekötőknek, ezért a magyar jelentésüket nem lehet külön megtanulni, mert már nagyon eltávolodtak eredeti jelentésüktől. Nincs olyan igekötő a németben, ami pl. a magyar "meg"-nek felel meg és elég lenne csak az ige elé tenni.
Hasonlóképpen: vissza-visszatérés; stb. Az ellentétes jelentésű igekötőket szintén kötőjellel kapcsoljuk össze, de különírjuk őket az igétől (vagy az igenévtől), például: ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekint; oda-vissza utazni, előre-hátra pillantva. Hasonlóképpen: le-föl sétálás; stb. Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb. Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét emeljük ki: abba tette (amiben eredetileg volt), de: abbahagyta (a sírást); fenn vagy fönn maradt (a padláson), de: fennmarad vagy fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem középre), de: (tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba), de: idejött hozzám; stb. Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gondolok, rossz rá (= arra) gondolni is, de (más hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb.