A kocsonya szavatossága nagyjából megegyezik egy szimpla húslevesével, körülbelül egy hétig áll el a hűtőben. A kocsonyafőzés egyik elfeledett verziója a halkocsonya, melyet értelemszerűen halból, leggyakrabban pontyból vagy vegyes édesvízi halakból készítünk el, amihez halikrát és haltejet is főzhetünk. (recept és fotó: Hering András) Elkészítés A pontypatkókat és a halbelsőségeket alaposan megmossuk. Egy csipet sóval bedörzsöljük a pontypatkókat, majd félretesszük. A vöröshagymát apró kockákra, a sárgarépát vékony karikákra vágjuk, majd a megtisztított fokhagymagerezdekkel együtt bő vízben (körülbelül 2, 5 liter) feltesszük főni. Közben nyugodtan sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön nagyjából 2 órán át lassan forraljuk. Ezután beletesszük a pontyszeleteket és a belsőségeket, hozzáadjuk a száraz fehérbort, és még fél órán át főzzük. Amikor elkészült, a halszeleteket, a halikrát/haltejet és a puhára főtt sárgarépát elosztva tányérokba szedjük, szépen elrendezzük, majd a zselatinport a még forró leveshez keverjük.
Ugyanígy teszek a vízzel is: annyi tányérnyit mérek ki belőle, ahány tányért tervezek. Ha megvagyok, ráteszem a fedőt és alacsony lángon, éppen gyöngyöztetve főzöm 6 órán keresztül. Ha megfőtt, leszűröm a kocsonyát, a körmökről leszedem a húst. A levet hagyom hűlni, a főtt húst tetszőleges méretű szeletekre vágom. Ha összeállt a zsír a kocsonyán, egy kanál segítségével leszedem róla a zsírfoltokat, majd alacsony lángon felolvasztom, de éppen csak annyira legyen folyós, hogy el tudjam oszlatni a tányérokban! Ha kihűlt, hűtőbe vagy hideg kamrába teszem, hogy kellően összeálljon. Ahány család, annyiféle kocsonya: sokan főznek bele vöröshagymát, zöldséget a végén főtt tojást is. Tipp: Nem kell feltétlenül tányérokba szedni a házi kocsonyát, lehet nagyobb jénaiba is vagy ételhordóba, hogy kevesebb helyet foglaljon a hűtőben. Nyitókép forrása: Karsa Tímea
Ezt nyilvánvalóan az orosz borcs ihlette, annál is inkább, mert az így készült kocsonyát orosz szokás szerint tejföllel és kaviárral tálalta. Más esetekben rák-, hal-, osztriga- és kagylóléből készített levest, amit zselatinnal dermesztett kocsonyává, majd homárral, pirult jakabkagylóval, osztrigával és kaviárral tálalt. A háromcsillagos wolfsburgi Sven Elverfeld előételként tálal ököruszály-kocsonyát. Alapja egy barna alaplé (egy sötétre pirított borjúcsontokból készülő leves). Ebben főzi a szintén barnára pirított borjúfarkat és borjúlábat zöldségekkel, vörösborral, portóival. Végül madeirával és kevés konyakkal ízesíti, darált lábszárhússal és tojásfehérjével deríti. Szép, markáns eszencia keletkezik, ami erőlevesnek is kiváló. Ha ez kihűl és megdermed, jöhet a következő mesterfogás: a kész kocsonya 90 százalékát krumplinyomón átnyomja, a maradékot meglangyosítja. Mikor a két részt összekeveri, különleges krémes állag keletkezik. Ő is crème fraîche-sel és Imperial kaviárral tálalja, koktélospohárban.